Szabad fordításban ez a latin mondás annyit jelent, hogy „Semmi sem igaz, minden lehetséges”. Ez a megfogalmazás ismerős lehet az Ubisoft által készített Assassin’s Creed nevű játékból is.
Ahogy a játékban is elmagyarázzák: a mondás arra utal egyrészt, hogy minden, ami az életünk alapját adja (társadalmi konvenciók, szabályok, megszokások, hit, stb.) igen törékeny és minden, amiben dogmatikusan hiszünk, egyik pillanatról a másikra megváltozhat. Másrészt, a mondás másik fele annyit jelent, hogy bármi, amit teszünk visszaháramlik ránk, viselnünk kell tetteink következményeit, legyenek azok tragikusak vagy szerencsések.
Amikor az előző blogbejegyzésben arról írtam, hogy az emberek nem mernek élni és arra bíztatok, hogy ne halogass semmit, amit meg tudsz tenni, akkor azt ezzel egészíteném ki. Ideig, óráig meg lehet úszni a következményekért való felelősséget, de az előbb vagy utóbb visszaszáll ránk. A keleti világ lényegében akkor, amikor karmáról beszél, akkor erre gondol. Én hiszek abban, hogy a sors valaminek az eredménye, és mi mindannyian azon dolgozunk, hogy tetteinkkel egy jobb sorsra legyünk érdemesek.
Az élet, ahogy a természet is, mindig az egyensúlyra törekszik, előbb vagy utóbb mindig minden kiegyenlítődik.
Az alkímia ezt úgy fogalmazza meg, hogy tetteinkkel, cselekedeteinkkel, gondolatainkkal lényegében jövőnk magjait ültetjük el, és bármilyen is lesz a termés, azt le kell, hogy arassuk. Aratás nélkül nem marad ültetvény…