A boldogság művészete című könyvében a Dalai Láma a közönséghez fordulva így kezdte beszédét: „Azt hiszem a legtöbbjükkel most találkozom először. Ám számomra nem nagy különbség, ha régi vagy új barát az illető, ugyanis szilárdan hiszem, hogy egyformák vagyunk: mindannyian emberi lények. Természetesen, lehetnek különbségek a kulturális hátterünkben vagy életmódunkban, különbözhet a hitünk, a bőrünk színe, ám mindannyian emberi lények vagyunk, emberi testünk és emberi tudatunk van. Fizikai felépítésünk azonos, mint ahogy azonos a tudatunk és érzelmi rendszerünk is. Ha valahol emberekkel találkozom, mindig úgy érzem, hogy egy hozzám hasonló emberi lénnyel találkozom. Úgy érzem, hogy ezen a szinten sokkal könnyebb kommunikálnom másokkal. Ha meghatározott tulajdonságokat emelünk ki, például, hogy tibeti vagyok és buddhista, akkor ezek különbségek. Ha félretesszük a különbségeket, azt hiszem, könnyebb kommunikálnunk, eszmét cserélnünk egymással, vagy élményeinken osztoznunk.”
Mindannyian emberek vagyunk, mindannyiunkat a Teremtő megadományozott az élet csodájával, mindannyiunk vágyik a békére, a nyugalomra, az egyensúlyra és boldogságra. Mindannyian keressük életünk értelmét, létezésünk miértjét. Mindannyiunkban benne van a kíváncsiság, a felfedezés vágya, annak képessége és ösztöne, hogy alkossunk, teremtsünk, illetve, hogy romboljunk és pusztítsunk.
Mindannyiunkban benne van a szabad akarat, eldönthetjük, hogy mit kívánunk tenni mindazzal a képességgel, amelyet kaptunk a Teremtőtől.
És igen, különbözőek vagyunk, de azt hiszem és gondolom, hogy sokkal több az, ami minket összeköt, mint ami elválaszt.
A nagy kérdés, hogy a különbségeket hogyan oldjuk fel. A különbségek mentén a másikat le akarjuk-e győzni, meg akarjuk-e semmisíteni, avagy elfogadva különbözőségét, megtalálva a közös pontokat, együtt lépünk-e tovább?
Hiszem és érzem, hogy az egyneműség és a mindenben azonosság gyengeséghez vezet, a sokszínűség és sokféleség pedig fantasztikus forrása lehet a teremtésnek és az alkotásnak.
Az igazi egység mindig a sokféleség egysége és egymásra épülő harmóniája, azaz tényleg érdemes elgondolkodni, azon, hogy e pluribus unum…