Már gyermekkoromban szűknek éreztem a várost, ahol születtem és felnevelkedtem annak ellenére, hogy remek hely, fantasztikus lehetőségekkel. Minden vágyam az volt, hogy világot lássak, kipróbáljam magam minél messzebb az otthontól. Volt bennem főleg egy olyan érzés, hogy messze innen „kolbászból van a kerítés”, illetve, ha elmegyek, akkor sokat fogok látni és tapasztalni. Ezen vágyamat a […]
Mindenütt jó, de legjobb… hol? Read More »
Elöljáróban hangsúlyozni szeretném, hogy itt most önmagáról az ítélkezés emberi természetéről szeretnék néhány gondolatot megosztani, nem kitérve arra, hogy mi van akkor, ha az adott személy egyébként képmutató módon járt el, vagy egyébként más miatt tarthatatlan magatartást tanúsított. Nem célom semmilyen minősítés csatolása, egyik oldalhoz sem. Csak egy pár kapaszkodót, lélekmorzsát kívánok „közkinccsé” tenni.
A harag hatalmas erőt képes adni az emberi lénynek. Az érzés annyira intenzív, hogy fizikai szinten is változást tud okozni. A harag elsötétíti a tudatot, kikapcsolja a logikus gondolkodást, felerősíti a fizikai testet, kiélezi az idegpályákat és extra erőt ad egy rövid ideig. A régi magyar bölcsesség pont emiatt tartja úgy, hogy a harag
Gondolatok a haragról Read More »
A Biblia szerint „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Márk 10:25) Én ezt mindig nagyon igazságtalannak tartottam. Hiszen, ha valaki gazdag, akkor az jó esetben azért van, mert a Jóisten által rá bízott talentumokat jól használta, a Teremtő által rá bízott képességekkel jól élt és kiteljesítette
A gazdagság fonákja Read More »
Csokonai Vitéz Mihály A reményhez című versében magát a reményt a következők szerint foglalta össze: „Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény!” De mi is a remény? A remény az abban való bizalom, hogy a tényleges körülmények ellenére az eredmény jobb, más lehet. A remény isteni erő, hiszen vesztett helyzetben ösztönzi
Pár szó a reményről Read More »
Nincsenek mostanság jó napjaim és hajlamos vagyok minden kis apróságon felrobbanni. Igazából belül nem feltétlen vagyok a legjobban, vannak dolgok az életemben, amelyeket igazságtalannak tartok. Az is igaz sajnos, hogy szeretek megmerülni a saját sajnálatom mocsarában, valahogy legbelül azt érzem, hogy ameddig meg tudok hemperegni az áldozat szerepében, addig sem kell foglalkoznom azzal, hogy
Fiatalabb koromban egész évben arra gyűjtöttünk a párommal, hogy egy vagy két hetet – buszos kirándulás keretében – nyaraljunk Görögországban. Nekünk akkor (és persze most is) Görögország maga a földre szállt paradicsom volt. Történt az egyik nyaralásunk során, hogy a tengeren kicsit nagyobbak voltak a hullámok, és mi azt nagyon-nagyon élveztük. Eszembe jutott, hogy
Észrevettem magamon, hogy szorongok. Szorongok és aggódok, mert a kiadások csak jönnek és jönnek, ugyanakkor félő, hogy a bevételek csökkenni fognak. Önmagában attól, hogy ezt megfogalmaztam, már jobban érzem magam. Jobban érzem magam, mert felsejlik bennem, hogy vannak olyan pontok, amiken nem tudok változtatni, akkor sem, ha a fejem tetejére állok. Attól is jobban
Shakespeare fentebb idézett híres mondata egybeesik Gabriel García Márquez megfigyelésével, miszerint „Minden embernek három élete van: egy nyilvános, egy privát és egy titkos.” Miért játsszuk szerepeinket? Miért nem tudjuk megmutatni azt, hogy kik is vagyunk és mit is szeretnénk a másiktól, a világtól? Azt hiszem azért, mert félünk. Félünk attól, hogy mit szólnak
Színház az egész világ, színész benne minden ember… Read More »
A Galaxis útikalauz stopposoknak című filmben a legnagyobb kérdésre, miszerint mi is az élet értelme sok-sok idő után a számítógép azt a választ adta, hogy negyvenkettő. Tehát az élet értelme a 42. Első ránézésre ez a válasz furcsának és hülyeségnek tűnhet. Nagyon sokan gazdagodtak meg azon, hogy könyvben, hangoskönyvben, videóban elmagyarázzák azt, hogy mi
