Uncategorized

Fiatalabb koromban egész évben arra gyűjtöttünk a párommal, hogy egy vagy két hetet – buszos kirándulás keretében – nyaraljunk Görögországban. Nekünk akkor (és persze most is) Görögország maga a földre szállt paradicsom volt.   Történt az egyik nyaralásunk során, hogy a tengeren kicsit nagyobbak voltak a hullámok, és mi azt nagyon-nagyon élveztük. Eszembe jutott, hogy […]

Észrevettem magamon, hogy szorongok. Szorongok és aggódok, mert a kiadások csak jönnek és jönnek, ugyanakkor félő, hogy a bevételek csökkenni fognak.   Önmagában attól, hogy ezt megfogalmaztam, már jobban érzem magam. Jobban érzem magam, mert felsejlik bennem, hogy vannak olyan pontok, amiken nem tudok változtatni, akkor sem, ha a fejem tetejére állok. Attól is jobban

Shakespeare fentebb idézett híres mondata egybeesik Gabriel García Márquez megfigyelésével, miszerint „Minden embernek három élete van: egy nyilvános, egy privát és egy titkos.”   Miért játsszuk szerepeinket? Miért nem tudjuk megmutatni azt, hogy kik is vagyunk és mit is szeretnénk a másiktól, a világtól?   Azt hiszem azért, mert félünk. Félünk attól, hogy mit szólnak

A Galaxis útikalauz stopposoknak című filmben a legnagyobb kérdésre, miszerint mi is az élet értelme sok-sok idő után a számítógép azt a választ adta, hogy negyvenkettő. Tehát az élet értelme a 42.   Első ránézésre ez a válasz furcsának és hülyeségnek tűnhet. Nagyon sokan gazdagodtak meg azon, hogy könyvben, hangoskönyvben, videóban elmagyarázzák azt, hogy mi

Nem olyan rég masszíroztam a párom lábát, amikor észrevettem egy pici, gyógyulásfélben lévő sebet. A sebsapka már leesett és látszott az új, de még érzékeny bőr a régiek között…   Elgondolkodtam a természet ezen csodáján. Mennyire fantasztikus az, hogy azon a kis területen lévő bőrsejtek tudják azt, hogy mi a dolguk. Ugyan nem ismerik a

Ahogy korábban már utaltam rá, a körülöttünk lévő valóságot mindig csak a magunk szemüvegén keresztül tudjuk vizsgálni és megérteni. Amit mi látunk és amit mi tudunk észlelni, az maga a mi valóságunk.   A hat és kilenc példáján túl gondoljuk el, hogy mennyire másképp is néz ki egy hajszálunk vagy egy apró kis muslinca a

„Az élet nem abban áll, hogy jó lapok legyenek a kezedben, hanem sokkal inkább abban, hogy azokkal a lapokkal, amelyek a kezedben vannak, jól játssz.” – Josh Billings   Gyermekkorom egyik meghatározó filmélménye A Rettenthetetlen. Volt egy ikonikus jelenet, amelyben Nyakigláb Eduárd a leendő királynőt is kész lett volna feláldozni annak érdekében, hogy William Wallace-t

Valamelyik nap láttam egy bejegyzést, ami nagyon elgondolkodtatott. A kérdés, amit a bejegyzés írója tett fel, hogy vajon mi lenne a szemet szemért, fogat fogért elv következetes alkalmazásának az eredménye.   A válasz: A világ tele lenne vak és fogatlan emberrel…  

Ahogy korábbi bejegyzésemben idéztem a Dalai Lámát, végső soron mi mindannyian egyek vagyunk, összeköt bennünket, hogy emberi lénynek születtünk. Már önmagában ez a tény kellene, hogy megalapozza a kölcsönös tiszteletet.   Nem is olyan régen találkoztam egy régi, általános iskolai osztálytársammal. Sokat beszélgettünk és elmondta, hogy mennyire jól esett valami tőlem régen, évekkel ezelőtt. Őszinte

Bármely kultúrát is nézzük a világon, az teljesen egyértelmű, hogy az emberek és a civilizációk nem önmagukban, hanem összefüggésben és rendszerben helyezik el magukat. Gondoljunk csak a Gilgames eposzra, az antik Görögország Iliász vagy Odüsszeia eposzaira, Róma történetére Romulusz és Rémusz kapcsán vagy a kereszténység szent iratára, a Bibliára.    Ezek a történetek lényegében az