Amikor vitába szállunk valakivel és meg akarjuk győzni a magunk igazáról, akkor azt gondolhatjuk és azt hihetjük, hogy nekünk és csakis nekünk van igazunk.
További problémát jelenthet, ha azt látjuk, hogy a másik ész érvekkel nem meggyőzhető. Ekkor ugyanis hajlamosak vagyunk az egész diszkurzust érzelmi alapokra helyezni, ahol hitté, dogmává válhat saját véleményünk megőrzésének fontossága (sokszor a külvilágban jelenlévő és megfigyelhető törvényszerűségek ellenére is). Annyira akarjuk hinni azt, hogy a valóság hozzánk igazodik, hogy készek vagyunk azt akár „meggörbíteni” is.
És itt van szerintem a lényeg. A külvilágban megjelenő tényeket mindenki a saját világán, a saját tudatállapotán keresztül értelmezi, azt fogadja el valóságának.
Nekem erről Platón barlanghasonlata jut eszembe. A lekötözött emberek meg vannak győződve arról, hogy a valóság nem más, mint a barlang falán megjelenő árnyak játéka. Az, akit kiszabadítottak, hiába fordul meg és hiába megy ki a barlangból a szabadba – új, saját valóságot teremtve ezzel (?) – nem valószínű, hogy meg tudja győzni igazáról a többi, még láncon szenvedő társait. Hiszen az érzékelt és állandó valóság biztonságot, folyamatosságot ad. Az új és eddig ismeretlen felfedezése pedig ijesztő és félelmetes lehet.
Én abban hiszek, hogy ezek a különböző valóságok lényegében ugyanazon dolog (Létezés, Isten, magasabb erő, stb.) egyre mélyebb és mélyebb megismerései. Mindenki a saját útján azt fogja és ismeri fel, amire akkor és ott képes.
Biztos vagyok abban, hogyha megértjük és elfogadjuk, hogy mi is csak a valóság egy szintjét tudjuk magunkba fogadni, akkor sokkal nagyobb empátiával, megértéssel és elfogadással tudunk a másik irányába fordulni.
Ha a másik emberhez ez a bennünk lévő tudatállapot tisztán elér, akkor ő sem fogja úgy érezni, hogy támadják, saját valóságát nem emeli dogmai magaslatokba, és van, lehet arra mód, hogy közös nevezőre jussunk. Ha nem is mindig és mindenben, de legalább egy kölcsönös megértésig. És ez az érzés komfortot, biztonságot ad. Ahol pedig van komfort és biztonság is, ott elő tud jönni az emberrel vele született kíváncsiság és fejlődés vágya is, amely magában hordozza a valóság egy újabb, mélyebb szintjének megismerését…