Bármely kultúrát is nézzük a világon, az teljesen egyértelmű, hogy az emberek és a civilizációk nem önmagukban, hanem összefüggésben és rendszerben helyezik el magukat. Gondoljunk csak a Gilgames eposzra, az antik Görögország Iliász vagy Odüsszeia eposzaira, Róma történetére Romulusz és Rémusz kapcsán vagy a kereszténység szent iratára, a Bibliára.
Ezek a történetek lényegében az élet egy-egy narratívái, olyan történetek, amelyek kifejezik az adott kor és kultúra által meghatározott legfelsőbb jót, az utat, ami az egyes ember számára kívánatos és követendő, értelmet és célt adva az egyes egyénnek.
Ezen történetek koordinátákba helyezik az egyes embert, irányt adnak, egyben biztonságot is e hatalmas és idegen világban.
Ahogy már említettem az ember az egyetlen olyan ismert teremtmény, aki tisztában van saját végességével, aki vágyik és szomjazik arra, hogy újra és újra vagy legalábbis örökké éljen valamilyen formában.
A narratívák és történetek abban segítenek, hogy ezen legmagasabb célt valamilyen formában az egyén elérje, az elmúlást, a végleges enyészetet elkerülje. Ha megnézzük, akkor valamennyi vallás ezt a célt szolgálja, illetve egyben vigaszt is nyújt a jelen esetleges nehézségeivel szemben.
De nemcsak a vallás ad narratívát. Ha körbe nézünk, akkor felismerjük: világunk tele van leírással, történettel és minden más mesével. Az egyes népek hősi történetei, mondái és legendái, a kommunizmus utópiája, vagy például a mai kor reklámjai, amelyek narratívája szerint, ha pl. márkás cipőnk van, akkor mások lehetünk. De ugyanígy az egyes pártok is így járnak el szerte a világon: saját programjukat narratívaként próbálják eladni. A világ összes sales szakembere is a tökéletes elbeszélést keresi a fogyasztás oltárán áldozni vágyva.
Az ember ugyanis vágyik a megoldásra, az előtte lévő és általa megismerhető igazságra, narratívára. De vajon mely narratíva a helyes, van-e egyetlen mind felett?
Én anno tanultam védikus meditációt. A guru, akinél jártam (bár ahogy mindannyiunknak, úgy neki is megvoltak a maga sérülései és fejlődési szükségletei), arra a kérdésemre, hogy ez-e a helyes út a megvilágosodáshoz, szeretettel rám nézett és karon fogva az ablakhoz kísért.
Az ablakon kinézve egy templom állt előttem, szilárdan és rendíthetetlenül. Mélyen megdöbbentem és hallgattam, ő pedig csak annyit mondott: sokfajta út vezet a célhoz, egyik sem jobb vagy rosszabb. Egyszerűen csak a saját kiválasztott utadon kell haladni, ám az ott található és rád leselkedő valamennyi történetet kell megismerned és magadba vésned…