A Biblia szerint „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Márk 10:25)
Én ezt mindig nagyon igazságtalannak tartottam. Hiszen, ha valaki gazdag, akkor az jó esetben azért van, mert a Jóisten által rá bízott talentumokat jól használta, a Teremtő által rá bízott képességekkel jól élt és kiteljesítette életét (vö. Máté 25:14-30). Ez igaz akkor is, ha valamely felmenője vagy más rokona által gazdag, mert akkor feltételezhető, hogy a Jóistennek tényleg ez volt a célja.
De akkor miért van a gazdagságnak fonákja? Miért is tud teher lenni, miért lehet egyszer csak áldásból átok? Miért van az, hogy az ember lelki fejlődését a gazdagság akadályozhatja?
Nem is olyan régen a Facebookon rátaláltam egy olyan csatornára, amely egy valódi luxusbolt életébe enged bepillantást. Először érdekesnek tűnt, de aztán mélyen elgondolkodtattak az ott látottak. Emberek mennek be ebbe a boltba, vesznek vagy épp eladnak olyan luxustermékeket, mint például Hermes táska, vagy épp Patek Philippe, illetve Rolex karóra.
Látszik, hogy ez a világ hihetetlen egyedi és zárt. Véleményem szerint önmagával azzal, hogyha egy-egy ilyen termék mondjuk egy-egy jeles alkalomnak állít emléket, vagy valami hihetetlen fontos életeseményhez kötődik, akkor azzal nincs semmi baj.
De, amit én láttam, az sajnos más volt. A táskák és órák önmagukért voltak. Az eladók és a vevők nem igazán használták őket, sokkal inkább őrizték és féltették azokat. Dobozban tárolták őket, és nagyon ritkán (ha egyáltalán) hajtották ezeket a dolgokat valóban szolgálatukba. Mert valljuk be: egy táska arra való, hogy belepakoljanak, egy óra azért van, hogy az illető személy az időt meg tudja állapítani.
Viszont én tényleg azt láttam, hogy ezen eladói/vevői kör volt a luxusért és nem a luxus értük. Azaz ezek a tárgyak irányították az életüket és nem az életük kiegészítői voltak ezek a termékek. Mintha a valóság ki lett volna facsarva. A luxustermék volt a gazda és a tulajdonos a szolga… A matéria átvette az életük felett a hatalmat. És szerintem a Biblia a fentebb hivatkozott idézettel erre utal. Azaz arra, hogy a gazdagságban is meg kell találni az egyensúlyt, helye kell, hogy legyen benne mindennek, főleg a mértékletességnek. Ezért is az egyik főbűn a kapzsiság és a mértéktelenség. Tehát a Biblia a teve hasonlatával arra tanít, hogy a gazdagságot is el kell tudni viselni, meg kell tudni helyesen élni.
Láttam azokat az embereket a boltban, és bár nem volt kenyérproblémájuk, de egyebekben ugyanazon kihívásokkal küzdöttek, küzdenek, mint mi. Illetve van még egy nehezített terep is. Én tudom, hogy akkor, amikor valamit nagyon szeretnék és spórolok rá, akkor amikor végre sikerül megvenni, az hatalmas örömöt tud okozni (igazi endorfinbomba). Ezeken az embereken azt is láttam, hogy sajnos egy-egy táska vagy óra nem tudja kiváltani azt az örömöt. Kicsit a droghoz tudnám hasonlítani a helyzetet. Egyre több, vagy keményebb anyag (értsd: drágább dolog) kell ugyanazon öröm kiváltásához…
Valahol, ha az ember nem tudja jól megélni a gazdagságot, akkor az bizony átokká is tud válni. Pedig lehetne vele örömöt is kiváltani. Mennyi emberi mosolyt lehetne kiváltani egy-egy táska árával, mennyi nevetést is érne egy-egy ilyen óra.
Kedves Olvasóm! Ha nagyon sok pénzed van és érzed/érted azt, amit az előbb felvázoltam, javaslom, hogy csak egy táska/óra árát fektesd be gyermeki mosolyba, jóllakott pociba vagy oktatásba. És látni fogod, hogy ugyanaz az egységnyi pénz mennyivel több elégedettséget tud adni, mennyire ki tudja egyenesíteni azt a tűt ama hegy fokán.