Ahogy korábban már utaltam rá, a körülöttünk lévő valóságot mindig csak a magunk szemüvegén keresztül tudjuk vizsgálni és megérteni. Amit mi látunk és amit mi tudunk észlelni, az maga a mi valóságunk.
A hat és kilenc példáján túl gondoljuk el, hogy mennyire másképp is néz ki egy hajszálunk vagy egy apró kis muslinca a mikroszkóp alatt.
Milyen csodálatos felfedezések várhatóak akkor, ha a lencsénket másikra, az adott körülményekhez jobban alkalmazkodóra tudnánk cserélni?
A hat és kilenc. Nemcsak arra világít rá, hogy egy adott helyzetben minden félnek igaza lehet, hanem arra is, hogy a másik álláspontja hátterének ismerete nélkül nincs értelme semmilyen vitának.
Mit tanulhatunk ebből a mindennapi életünk során? Ha valakivel konfliktusba kerülünk, egyrészt nem kell meghunyászkodni. Attól, hogy valakinek igaza van, még nekünk is lehet igazunk, ugyanabban a helyzetben. A másik dolog, amit látunk kell, hogy a másikra nyitottsággal kell tekintenünk. Meg tudjuk érteni a másikat, ha nyitott szívvel és elmével közelítünk hozzá.
Ha a kölcsönös tisztelet megvalósul, akkor igen is van mód a konfliktus feloldásának. Nem biztos, hogy igazunk lesz a végén, de az tény, hogy sokat tanulhatunk.
Előfordulhat az is, hogy valaki nagyon elrúgja azt a bizonyos pöttyös labdát. Ez sem baj, nem feltétlen kell az idődet olyanra pazarolni, aki esetleg visszaélt már nem is egyszer vagy kétszer azzal a hozzáállással, amit tanúsítottál. De ekkor sem kell az emberi létet megtagadni a másiktól, helyette:
Húzd meg a határaidat. Húzd meg azokat a vonalakat, amelyeket nem léphet át, amelyeket tiszteletben kell, hogy tartson. Ez a hűvös, távolságtartó magatartás egyrészt megóv téged, másrészt esetleg elgondolkodtatja a másikat. De ugyanakkor azt tudd: ami a másikban zajlik, azzal neked nincs dolgod, mindenki magán kell, hogy dolgozzon, fejlesszen.
Szóval? Hat vagy kilenc?