Josh Billings emlékére

„Az élet nem abban áll, hogy jó lapok legyenek a kezedben, hanem sokkal inkább abban, hogy azokkal a lapokkal, amelyek a kezedben vannak, jól játssz.” – Josh Billings

 

Gyermekkorom egyik meghatározó filmélménye A Rettenthetetlen. Volt egy ikonikus jelenet, amelyben Nyakigláb Eduárd a leendő királynőt is kész lett volna feláldozni annak érdekében, hogy William Wallace-t elfogja. A jelenetben – miután ötletét megfogalmazta – fiához fordulva, tanítóan azt mondta: „Királyként minden helyzetben fel kell, hogy ismerd a lehetőséget.” Akkor ez a kijelentés nagyon kegyetlennek hangzott, főleg abban a kontextusban. Mindazonáltal a királynak abban igaza volt, hogy sok esetben a körülmények adottak, azokat megváltoztatni nem mindig lehet, abból kell kihozni a legjobbat, ami van.

 

Ugyanezt fogalmazta meg a sztoikus filozófia nagyja is, Epiktétosz, amikor azt tanította, hogy: „Ne arra vágy, hogy a körülmények elvárásaid szerint alakuljanak, hanem azt akard, ahogy a körülmények állnak.” De hasonló bölcsességet fogalmaz meg a Biblia is akkor, amikor a talentumok fontosságáról beszél (Máté 25:14-30).

 

Ahogy már említettem az ember a narratívák világában él és történetek határozzák meg a múltját, jelenét, illetve a várt, kívánt jövőjét is. Mi is ezen most említett történetekben a közös? Mi is az a tanítás, amely valamennyiben benne van?

 

Mások vagyunk sok tekintetben annak ellenére, hogy összeköt bennünket az emberi lét. Valamelyikünk hajlékony, más közöttünk kiváló nyelvérzékkel rendelkezik, valamelyikünknek fantasztikus érzéke van a művészetekhez, szervezéshez, mérnöki munkához, kúttisztításhoz, hajformázáshoz, stb.

 

Nem az a feladatunk, hogy másokkal versenyezzünk és irigykedve nézzük mások vélt vagy valós talentumait. A mi feladatunk az, hogy megfejtsük, mi az, amiben mi vagyunk jók, mi az, ami nekünk ad örömöt és boldogságot, akár a mindennapok során is.

 

Befejezésként, álljon itt egy számomra nagyon kedves kisfilm, amely valóban igazolja azt, hogy mi mindannyian egyediek, megismételhetetlenek és tökéletlenségünkben is tökéletesek vagyunk, csak fel kell, hogy ismerjük. Szerencsések akkor vagyunk, ha ebben segítséget is kapunk.